Pályaadatok | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Földközel: | 363 104 km (0,0024 CsE) | ||||||
Földtávol: | 405 696 km (0,0027 CsE) | ||||||
Fél nagytengely: | 384 400 km (0,0026 CsE) | ||||||
Pálya kerülete: | 2 413 402 km (0,016 CsE) | ||||||
Pálya excentricitása: | 0,0554 | ||||||
Szinodikus periódus: | 29,530 588 nap (29 nap 12 óra 44,0 perc) | ||||||
Keringési periódus: | 27,321 661 d (27 nap 7 óra 43,2 perc) |
||||||
Min. pályamenti sebesség: | 0,968 km/s | ||||||
Átl. pályamenti sebesség: | 1,022 km/s | ||||||
Max. pályamenti sebesség: | 1,082 km/s | ||||||
Inklináció: | változik: 28,60° és 18,30° (5,145 396° az ekliptikával) |
||||||
Felszálló csomó hossza: | 125,08° | ||||||
Földközel szöge: | 318,15° | ||||||
Anyabolygó: | Föld | ||||||
Fizikai tulajdonságok | |||||||
Egyenlítői átmérő: | 3476,2 kmforrás (a földi 0,273-szerese) |
||||||
Poláris átmérő: | 3472,0 km (a földi 0,273-szerese) |
||||||
Lapultság: | 0,0012 | ||||||
Felszín területe: | 3,793·107 km² (a földi 0,074-szerese) |
||||||
Tömeg: | 7,347 673·1022 kg (0,0123 földi) |
||||||
Átlagos sűrűség: | 3,344·10³ kg/m³ | ||||||
Felszíni gravitáció az Egyenlítőnél: | 1,622 m/s², (0,1654 g) |
||||||
Szökési sebesség: | 2,38 km/s | ||||||
Forgási periódus: | 27,321 661 nap (kötött keringés) |
||||||
Tengelyferdeség: | 3,60°-tól 6,69°-ig változik (1,5424° az ekliptikához) |
||||||
Az északi pólus rektaszcenziója: | 266,8577° (17 h 47 m 26 s) |
||||||
Deklináció: | 65,6411° | ||||||
Albedó: | 0,12 | ||||||
Felszíni hőm.: Felszíni |
|
||||||
Látszólagos fényesség: | -12,74 | ||||||
Kéreg összetevők: | Oxigén: 43% Szilícium: 21% Alumínium: 10% Kalcium: 9% Vas: 9% Magnézium: 5% Titán: 2% Nikkel: ,6% Nátrium: 0,3% Króm: 0,2% Kálium: 0,1% Mangán: 0,1% Kén: 0,1% Foszfor: 500 ppm Szén: 100 ppm Nitrogén: 100 ppm Hidrogén: 50 pm Hélium: 20 ppm |
||||||
Atmoszféra | |||||||
Légköri nyomás: | 3 · 10-13kPa | ||||||
Összetevők:
A Hold mint tulajdonnév a Föld bolygó egyetlen kísérőjének (holdjának) neve. A Földtől való átlagos távolsága 384 402 kilométer, nagyjából a Föld átmérőjének 30-szorosa, más mértékegység szerint 0,002 CsE, vagy 1,3 fénymásodperc (a Nap visszaverődő fénye 1,3 másodperc alatt jut el róla a földi megfigyelőhöz). Átmérője 3476 kilométer, hozzávetőleg a Földének negyede. Ezzel a Hold a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja a Jupiter három holdja, a Ganümédész, a Kallisztó és az Io, valamint a Szaturnusz Titán holdja után. A felszíni nehézségi gyorsulás (és így a testek súlya) körülbelül hatoda a földinek, így a rajta járó űrhajósok a 80–90 kg-os űrruhában is könnyedén tudtak mozogni, ugrálni. A légkör hiánya miatt az égboltja teljesen fekete nappal is. Kötött keringése miatt mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé, és az innenső oldalán álló holdi megfigyelő (például az Apollo űrhajósai) számára a Föld mindig ugyanott látszik állni az égen (persze bolygónk ugyanúgy fázisokat mutatva elfogy és megtelik, ahogy az a földi égen is látható a Hold esetében). A Holdról azonban a Földnek nem mindig ugyanaz az oldala látszik. A Hold különleges helyet foglal el az emberiség kultúrtörténetében is. Az őskor és az ókor vallásaiban a Holdat istenségnek tekintették. A legismertebb holdistenségek a görög mitológiabeli Szeléné, vagy római megfelelője, Luna istennő, de az egyiptomiak Honszu istenétől kezdve a maják Ixchelén át az észak-amerikai navahó indiánok Yoołgai asdząąn istennőjéig tucatnyi kultúrában tisztelték istenként a Holdat. Közelsége miatt már régóta vizsgálják; ennek fő módszere sokáig a vizuális megfigyelés volt (szabad szemmel, majd távcsővel, eleinte a Földről, majd műholdakról is). Így főleg domborzatáról gyűjtöttek mind részletesebb adatokat. A Holdat először egy szovjet űrszonda, a Luna–1 érte el 1959-ben a Luna-program keretében, ez azonban még csak elrepült mellette. Az első ember alkotta tárgy, amely valóban eljutott a Holdra, a Luna–2 szonda volt, szintén még 1959-ben, a szonda egyszerűen becsapódott a felszínbe és megsemmisült. A Luna–3 volt az első űreszköz, amely közelképet készített a holdfelszínről, amikor elrepült mellette. Az első sikeres sima leszállás a Luna-9 szondához fűződik, amikor 1966. február 3-án szállt le sikerrel a Oceanus Procellarumon. Nem sokkal később, 1966. április 3-án a Luna-10 lett az első szonda, amely Hold körüli pályára állt. A Holdat nemcsak űrszondákkal kutatták, hanem mindeddig ez az egyetlen olyan Földön kívüli égitest, amelyen ember is járt. Az amerikai Apollo-program keretében először az Apollo–8 repüléssel sikerült Hold körüli pályára állnia embert szállító űrhajónak (1968. december 24.). Majd az Apollo–11 űrhajósai, Neil Armstrong parancsnok és Buzz Aldrin holdkomp-pilóta lettek az első emberek, akik holdkompjukkal sikeres leszállást hajtottak végre (1969. július 20.) és küldetésük csúcspontjaként kiléphettek a holdfelszínre a Mare Tranquilitatison. A Szovjetuniónak is megvolt a maga holdprogramja, ám amikor nyilvánvalóvá vált elmaradásuk az amerikaiaktól, felhagytak a költséges versennyel. Eközben az Egyesült Államokban szintén pénzügyi okokból törölték az Apollo-program utolsó három repülését, így máig mindössze 12 amerikai űrhajósnak sikerült járnia a Hold felszínén. |
Hélium: 25% Neon: 25% Hidrogén: 23% Argon: 20% Metán, ammó nia, szén-dioxid: nyomokban. |