A Merkúr a Naprendszer legbelső és legkisebb bolygója,[6] a Nap körüli keringési ideje 88 nap. A Merkúr a Földről nézve fényesnek látszik, magnitúdója −2,0 és 5,5 között változik, azonban nehéz észlelni, mert a Földről nézve a Naptól mérhető legnagyobb szögtávolsága csak 28,3°. Reggel vagy este szürkületkor lehet megfigyelni. A bolygóról viszonylag keveset tudunk.
A Merkúrt meglátogató két űreszköz közül az első a Mariner–10 volt, amely 1974-1975-ben a bolygó felszínének csupán 45%-át térképezte fel. A második a MESSENGER, mely további 30%-ot mutatott meg a bolygó felszínéből,amikor 2008. január 14-én elrepült mellette. Ez az űreszköz 2008. október 6-án és 2009. szeptember 29-én még kétszer elhaladt a bolygó mellett, 2011. március 19-én bolygó körüli pályára állt, mintegy 200 kilométerre a felszíntől – adatokat gyűjt, azokat a Földre továbbítja, miután a maximális magasságba került, 15 000 kilométerre a felszíntől. Ekkortól tovább tanulmányozza és feltérképezi az egész égitestet.
A Merkúr sok tekintetben hasonlít a Holdra: felszínét számos kráter borítja, nincs természetes holdja, és nincs állandó légköre. Azonban a Holddal ellentétben nagy, vasat tartalmazó magja van, melynek következtében rendelkezik mágneses mezővel, melynek erőssége a földinek körülbelül 1%-a.[7] Magjának relatív mérete miatt kivételesen nagy a bolygó sűrűsége. Felszíni hőmérséklete 90 és 700 K (−183 és 427 °C) között változik,[8] Ahol a Nap éppen merőlegesen éri a felszínt, ott van a legmelegebb, és a sarkokhoz közeli kráterek mélyén mérik a leghidegebbet.
A Merkúr megfigyeléséről szóló feljegyzések legalább az időszámításunk előtti első ezredfordulóig nyúlnak vissza. A 4. század előtt a görög csillagászok két bolygónak gondolták aszerint, hogy napkeltekor vagy napnyugtakor volt látható. Előbbi az Apollón, utóbbi a Hermész nevet kapta.[9] A későbbiekben Püthagorasz ismerte föl, hogy a két bolygó egy és ugyanaz. A bolygó magyar neve a rómaiakig nyúlik vissza, akik a bolygót Mercurius római istenről nevezték el, aki a görög Hermész római megfelelője. A Merkúr asztronómiai jele a kör egy kereszt függőleges szárán, a kör tetején egy félkörrel (Unicode: ☿), ami Hermész caduceusának stilizált változata.[10]
Pályaadatok
Aphélium távolsága: 69 817 079 km
0,46669835 CsE[1]
Perihélium távolsága: 46 001 272 km
0,30749951 CsE
Fél nagytengely: 57 909 176 km
0,38709893 CsE
Pálya kerülete: 360 000 000 km
(2,406 CsE)
Pálya excentricitása: 0,20563069
Sziderikus keringési idő: 87,96934 nap
(0,2408469 év)
Szinodikus periódus: 115,8776 nap[2]
Min. pályamenti sebesség: 38,86 km/s
Átl. pályamenti sebesség: 47,36 km/s
Max. pályamenti sebesség: 58,98 km/s
Inklináció: 7,00487°
(3,38° a Nap egyenlítőjéhez képest)
Felszálló csomó hossza: 48,33167°
Perihélium szöge: 29,12478°
Holdak: nincs
Fizikai tulajdonságok
Egyenlítői sugár: 2439,7 km[3][4]
(a földi 0,383-szerese)
Lapultság: 0,0006[4]
Felszín területe: 7,5×107 km²
(a földi 0,108-szerese)[3]
Térfogat: 6,083×1010 km³
(a földi 0,054-szerese)[3]
Tömeg: 3,302×1023 kg
(a földi 0,055-szerese)[3]
Átlagos sűrűség: 5,427 g/cm³[3]
Felszíni gravitáció: 3,701 m/s²
(0,377 g) [3]
Szökési sebesség: 4,435 km/s[3]
Sziderikus forgásidő: 58,6462 nap (58 nap 15,5088 h)[3]
Forgási sebesség: 10,892 km/h (az egyenlítőnél)
Tengelyferdeség: ~2,11°[5]
Az északi pólus rektaszcenziója: 281,01° (18 h 44 min 2 s)[2]
Deklináció: 61,45°[2]
Albedó: 0,119[2]
Felszíni hőm.:
é. sz. 0°, ny. h. 0°
é. sz. 85°, ny. h. 0°
min átl. max
100 K 340 K 700 K
80 K 200 K 380